Hiszitek avagy sem, Klein Imre egy I. kerületi kocsmában világosodott meg.
Az történt, hogy értő tekintetét ráfókuszálta egy korsó Staropramenre, és az ülepedő habban hirtelen az életét látta visszaköszönni.
Hogy miként? Akkor és ott, a kis gömbök pukkanásai nemcsak a felületi feszültség viszonylagosságára világítottak rá, hanem melankólikus hangulatba ringatták: minden egyes buborék egy-egy ötletének, hittel megélt elgondolásának a szimbólumává avanzsált. Szinte hallotta ahogy eldurrannak miközben süvítve érkeznek újabb és újabb buborékok a korsó mélyéből.
- Valahogy mégis kifingik a hab a végén... - hümmögött. - Bizony! A kis, rózsaszín buborékaink karamboloznak az élettel, s akkor menthetetlenül kiürülünk.
Ebben a végtelenül szomorú és megható pillanatban csatlakozott rá féldelíriumban feredőző tudatára az Univerzum (egyik) Ura. Mivel az említett kozmikus intelligenciát Bumbunak hívták, hát elég kevesen vették komolyan eleddig. Számos csalódása közül elég megemlítenem, hogy sem Jézust, sem Mohamedet nem sikerült meggyőzni téziseinek hirdetéséről. Szeplőtelen erköcsisége viszont csak nem hagyta nyugodni: ha már határtalan bölcsességgel áldotta meg a Teremtő, akkor csak segíteni kellene a gyarló emberiséget...
- LÖTYBÖLD MEG, TE IDIÓTA! - üvöltött hát Klein gondolatai közibe, aki ennek örömére a plafonig hajította a korsóját, majd elájult.
Viszont amikor magához tért, közvetlen kapcsolata volt Térnek és Időnek Urával, Letéteteményesével a Morálnak, Mindennek Tudójával, Mi Tudható... Sajnos Klein e csodás ébredés és adomány után is súlyosan narcisztikus maradt, amiből következik, hogy az elkövetkezőkben bemutatott K. Imre (35) egy sokkal jobb, szebb és okosabb ember, mint a valódi.
Így jártunk.
